Közoktatási-köznevelési javaslatok, az intézmények jövőképe

(ellentétben a közönyoktatással és a közneveletlenséggel)

A bölcsőde, óvoda, iskola kiépítése, működtetése és fejlesztése közös ügyünk, függetlenül attól, hogy jár-e oda gyermekünk vagy sem, hiszen, ahogy számos falubéli megfogalmazta, „az a település, ahol nincs iskola, előbb-utóbb megszűnik létezni”. Ez nagyon igaz, ezért mindent meg kell tennünk, hogy jól és biztosan működő, fenntartható és fejlődő köznevelési-közoktatási rendszerünk legyen, ami legalább a gyerekek 10 éves koráig lehetővé teszi, hogy itt, a faluban tanuljanak. Ezzel nemcsak a szülők, nagyszülők tehermentesítését (egyszerűbb, jobban megoldható közlekedés, szállítás) segítjük elő, de a kialakuló szoros kapcsolatok a falu megtartóerejét is növelik, nem beszélve a kisközösség felépítésének, fejlődésének lehetőségéről.

Amennyiben Bárdudvarnokon ki lehet építeni a bölcsőde-óvoda-iskola biztosan működő rendszerét, és mindezt jó színvonalon, akkor a közeli nagyváros elszívó ereje is kisebb lesz, és ebből a falunak a fentebb említett „megtartó erő” mellett anyagi haszna is keletkezik, akár a helyi munkaerő alkalmazásából, akár egy jó hírnevű oktatási-nevelési együttes „bevonzásából” (ismertség, látogatottság, fogyasztás, végső soron letelepedés).

Mindezekért azonban nemcsak a falu lakosságának, hanem – elsősorban – az önkormányzatnak kell tennie.

1.      Az Iskola

Az iskola fejlődésének, fejlesztésének 3 lehetséges iránya van. Meglátásom szerint, ha mindhármat egyszerre, párhuzamosan alkalmazzuk, akkor valósíthatók meg a fenti célok. E három irány: a gyermeklétszám növelése, az anyagi biztonság megteremtése, illetve, az iskola szerves beillesztése a falu életébe. Ezen irányok, célok megvalósítása csak párhuzamosan, egymással összefüggésben tehetők meg:

Ha az iskolát nem „idegen testként”, a KLIK „telephelyeként” kezeljük, hanem a falu olyan részeként, ami utódainkat nemcsak tanítja, de neveli, nemcsak neveli, de értékeinket, felhalmozott tapasztalatainkat és életformánkat, gyökereinket és kultúránkat (történetünket, verseinket, környezetünket) megőrzi, akkor a szülők is nagyobb számban íratják ide gyermekeiket. Ha az iskola épületének, felszerelésének megóvására, fejlesztésére költünk, az megint csak több szülőt, gyermeket fog vonzani. Ha több gyerek jár az iskolába, akkor magasabb normatívát kapunk, több támogatást tudunk szerezni. Ha több támogatást tudunk megnyerni (legyen az alapítványi, állami, egyházi vagy önkormányzati), akkor több gyereket tudunk „bevonzani”, és több esélyünk lesz arra, hogy a gyerekek ittmaradnak, vagy majd visszajönnek, ami idős korunkra nekünk is nagyobb támogatást jelent majd, és a falu nemhogy nem hal ki, hanem fejlődni, virágozni fog, nemcsak rövid, de hosszútávon is.

a)      A gyermeklétszám növelése

A fent említett kört valahol el kell kezdeni, és erre remek lehetőség lett volna (vagy: remek lehetőség lesz) a kadarkúti jelentkezők „befogadása”. Mivel Kadarkút vonzáskörzete igen nagy, számos szülőben felmerült az igény, hogy egy kisebb, családias hangulatú iskolába járassák a gyerekeiket. Ennek elutasítására nem megfelelő indok az, hogy a szállítást nem tudjuk megoldani, hiszen Nagypusztától Kadarkút mindössze 5 kilométer. Ha több falubuszt tudunk beszerezni és több falugondnokot alkalmazni (márpedig tudunk), akkor ez a kétszer 5 km plusz költség bőven be fogja hozni az árát. Addig is, ha van kísérő szülő, vagy más felnőtt, akkor akár a helyközi járattal is behozhatók a kadarkúti gyerekek. Amennyiben 5-10 fővel növelni tudjuk az iskola létszámát, már nem billegne az intézmény minden évben annak a határán, hogy lesz-e vagy sem, és ez sok helyi szülő döntését is elősegítené.

A szülők döntését nagymértékben befolyásolhatja, ha legalább megvizsgálnánk, hogy felső tagozat létesítésére van-e valamilyen lehetőség a későbbiekben.

b)     Anyagi biztonság

Mindannyian tudjuk, hogy a KLIK-től való függés nem igazán garanciája annak, hogy a mi kis falusi, családias és értékteremtő iskolánk megmaradhat. Erre jó (illetve, rossz) példa a tornaterem lezárása, a tető felújítása körüli „labdázás”: mivel az iskola fele részben az önkormányzaté, fele részben a KLIK-é, esetleg évekig várhatunk arra, hogy a javításra pénzt kapunk, hacsak az önkormányzat ezt nem vállalja be (akkor viszont mi a szerepe a KLIK-nek mint fenntartónak?). El lehet lenni ebben a helyzetben, csak éppen a gyerekek majd az aulában tornáznak, vagy kint, a havon, de legalább edzettek lesznek….

Ezen körülmények közepette erősen el kell gondolkodni azon, hogy az milyen más fenntartási formák lehetségesek. Az egyik megoldás az alapítványi forma, ami, ha jól működik, sok tehetős Kaposvár környéki szülőt vonzana, de ehhez komoly magántőke kell, másrészt pedig azt feltétlenül biztosítani kell, hogy a helyi gyerekek ingyenesen járhassanak az iskolába. Ez nem kérdés, olyan helyzet nem állhat elő, hogy az itt élőknek ne biztosítsunk bármilyen magas színvonalú, de ingyenes oktatási lehetőséget. A másik lehetőség az egyházi fenntartás, ami, ha megfelelő önkormányzati (lakossági) ellenőrzési, beleszólási joggal párosul, akkor garanciát nyújthat arra, hogy minden szülő – felekezethez való tartozástól, vagy vallási meggyőződéstől függetlenül – megtalálja a gyermeke számára a békés, alapvető emberi értékekre építő és magas színvonalú oktatási formát. Tudom, hogy a jelenlegi faluvezetés álláspontja az, hogy az egyházak bevonása nem lehetséges, de énszerintem a jogszabályi környezet ezt lehetővé teszi, hangsúlyozom, a megfelelő garanciák biztosításával.

Álláspontom szerint, ha az iskola fennmaradása a kérdés, akkor minden lehetőséget meg kell vizsgálni, semmire nem mondhatjuk azt, hogy „nem”, hiszen ebben az esetben is a falu fejlődéséről, megmaradásáról van szó. Értelemszerűen, az új önkormányzatnak biztosítania kell azt, hogy ami már jól működik, az megmaradjon, és hogy első sorban a helyben fellelhető oktatási kapacitások kerüljenek hasznosításra (magyarul: a már bevált pedagógusi kart meg kell tartani, illetve, a faluban fellelhető, már bizonyítottan alkalmas tanárokat kell első sorban alkalmazni – hiszen ki ismerheti jobban gyermekeinket, szüleiket és az ő igényeiket, mint az itt élő pedagógusok).

c)      Az iskola beilleszkedése a falu életébe

Akár tetszik, akár nem, az iskola nemcsak szerves része, hanem egyik legfontosabb része is a falu életének, hiszen itt reprodukáljuk önmagunkat és az általunk megszerzett tudásanyagot. Ennek mind anyagilag, mind erkölcsileg meg kell mutatkoznia, ha szegény az önkormányzat, akkor is, mivel az erkölcsi támogatás, a szeretet nem kerül pénzbe. Lehet, hogy mi nem tudunk drága tolltartót ajándékozni, de az önkormányzat megjelenése az iskola életében (pl. évnyitó, ünnepségek), illetve az iskola részvétele a falu ünnepein, évszakhoz vagy eseményekhez kapcsolódó programjain nem kerül pénzbe, és ennek semmilyen személyes ellenérzés nem lehet akadálya.

A falunak (és annak önkormányzatának) minden lehetséges eszközével támogatnia kell az iskolát, és fordítva is, az iskolának elől kell járnia a falu programjainak szervezésében, a gyerekek bevonásában. Ez nem kerül pénzbe, csak jóakaratba: példának okáért, ha a falunak van homoktövis szörpje, azt miért nem lehet a gyerekeknek tízóraiként ingyenesen nyújtani? Milyen vonzereje, „hírértéke” lenne annak, hogy a bárdudvarnoki iskolában ilyen tízórait, egészséges innivalót kapnak a gyerekek? A falu jelképének, jelmondatának meghatározására kiírandó pályázatának legyen iskolai kategóriája, az ott elkészült pályaműveket ismerjük el, állítsuk ki, szerényen díjazzuk (akár csak erkölcsileg), ami már elősegítené az együttműködést, a falu ifjú polgárainak részvételét a fontos ügyekben.

2.      Az óvoda

A Mesepalota óvodáról nem kell sokat írni, hiszen ez az egyetlen közintézményünk, ami mindenki megelégedésére működik. Itt csak a finanszírozás jelent gondot, amióta 2018-ban állami döntéssel egy tollvonással megszüntették az addig jól működő egységes óvoda-bölcsődét.

Azóta a kétcsoportos, 50 férőhelyes óvoda központi normatíváját az önkormányzatnak ki kell pótolnia, hogy a működőképességet fenn lehessen tartani. Az egyetlen hiányosság a rendszeres fluktuáció, az óvónőket nem tudjuk megtartani, jelenleg is pályázat van kiírva a betöltetlen pedagógusi állásra.

3.      Az új bölcsőde

Bölcsődére szüksége van a falunak, azért, hogy a teljes vertikumú szolgáltatást tudja nyújtani az alsó tagozatig bezárólag, ami nagyban elősegítheti, hogy a gyerekek itt maradjanak. Hiszen ha van bölcsőde, óvodába is ide fognak járni, illetve, ha iskolát sikerül fejleszteni, akkor a szülők remélhetőleg a bárdudvarnoki iskolát fogják választani, így a kicsik a már megismert és megszeretett csoporttársaikkal együtt tudják az első osztályt megkezdeni.

A pályázati kiírás szerinti „Mini bölcsőde” megépítését egy eredetileg 50 millió forintos (+ 2,6 M Ft önerő), majd 75 millió forintos (+ 3,9 M Ft önerő), illetve a jelenlegi terv szerint ennél magasabb összegű (pontos adatot nem tudok) állami pályázat biztosíthatja, ami viszont csak maximum 6 gyermek ellátását fogja lehetővé tenni. (A „mini bölcsőde” méretét tekintve egy családi napközi.) Számomra nem világos, hogy miért ilyen alacsony a befogadási létszám egy ennyi pénzért építendő bölcsődébe, de azt sem tudom persze, hogy hány szülő venné ezt igénybe. 2019. márciusában az önkormányzat készített egy felmérést, de ennek az eredménye megint nem lett közzétéve. A pályázat jelenleg elbírálás alatt van.

Mivel a felmérés eredménye nem ismert, lehet, hogy 6 gyermek ellátása elégséges, bár az én meglátásom szerint ennél – szerencsére – sokkal több bölcsődéskorú gyermek van a faluban. Ha igen, akkor az komoly nehézséget fog okozni, hogy melyik 6 gyereket veszik fel a bölcsődébe, ez mitől vagy kitől fog függeni, ki fog dönteni.

E komoly kérdéstől függetlenül, az alábbiakat is meg kell határozni, illetve figyelembe kell venni az építésnél, valamint a fenntarthatóság vonatkozásában:

-       az eredetileg 650.000 Ft-ért elkészített (pontos adat nem ismert) terv valóban kivitelezhető lesz-e a rendelkezésre álló összegből,

-       a terv alapján bővíthető lesz-e a bölcsőde, ha 6 gyereknél többet szeretnének a szülők beírtatni, és szükség esetén ezt a bővítést ki fogja finanszírozni,

-       az épület fűtésére, karbantartására lesz-e az önkormányzatnak forrása,

-       fogunk-e tudni legalább 2 fő kisgyermeknevelőt és 1 fő bölcsődei dajkát felvenni, az ő fizetésük biztosítva lesz-e, az állami normatív támogatás mire lesz elegendő (tekintve, hogy az óvoda is nevelői létszámhiánnyal küzd),

-       az óvodával ellentétben a bölcsődében térítési díjat kell fizetni. Ezt átvállalja-e az önkormányzat?

A bölcsőde felépítéséhez szükséges telket az önkormányzat megvásárolta 2,5 M Ft-ért (Olga néni telkét), a polgármester pedig tájékoztatta a képviselő-testületet, hogy a tervezési folyamat összefogását, koordinálását saját maga és a tervező végzi.