Még Egyszer a Szociális Szövetkezetről

TÉNYEK ÉS JAVASLATOK

A

BÁRDUDVARNOKI SZOCIÁLIS SZÖVETKEZETTEL

KAPCSOLATBAN

Elsőként szögezzük le, hogy a szociális szövetkezeti forma nagyon hasznos lehet egy település számára, elősegítheti a fejlődést és a falu gazdasági önállósodását, a helyi termékek felhasználását és hasznosítását, és mindezek mellett munkát is teremthet.

De csak akkor, ha ez a gazdálkodási forma átgondolt, a megkezdett ágazatok gazdaságilag megfontoltak, van hozzá szaktudás, illetve felmérésre került, hogy mi az, amire szükség van és mi az, ami a falu számára – legalább hosszútávon – hasznot hajthat. Ha egy szociális szövetkezet a rendelkezésre álló 3 év alatt nem lesz legalább önfenntartó (nullszaldós), akkor a ráfordítás, az állami támogatás csak kidobott pénz, főként, ha a szigorú szabályok miatt visszafizetési kötelezettség is keletkezik.

A települések egy részének vezetői ezért sem mertek ebbe belevágni, és maradtak a bevált és szintén támogatott közfoglalkoztatásnál.

A Bárdudvarnoki Szociális Szövetkezet által benyújtott „Zöldterület karbantartási és földmunkák” című pályázat (ami sajnos nem található meg) 52.500.000.- Ft vissza nem térítendő támogatásban részesült, azzal a kikötéssel, hogy

-          7 főt munkaviszonyban foglalkoztat, illetve

-          a 7 főt a projekt befejezése után 1,5 évig továbbfoglalkoztatja.

Amennyiben a Szövetkezet ezen feltételeket nem teljesíti, a támogatás összegét kamatokkal együtt köteles visszafizetni.

A projekt 2017. 10. 01-jétől 2020. 09. 30-ig tart. A Szövetkezet általi továbbfoglalkoztatási kötelezettség (fenntartási időszak) 2020. 10. 01-jétől 2022. 03. 31-g tart.

A Szövetkezet célja (többek között)

-          a hátrányos helyzetben lévő tagjai számára munkafeltételek teremtése,

-          Bárdudvarnok szolgáltatásainak fejlesztése.

A Szövetkezet a nyitott tagság elve szerint működő, pártok számára támogatást nem nyújtó szervezet.

A Szövetkezet tagjainak kötelessége, hogy

-          részt vegyen a Szövetkezet tevékenységében (munkaszerződéssel vagy önkéntes közreműködőként), és

-          védje a Szövetkezet vagyonát.

Ezek a feltételek részben teljesülnek, mivel számos szövetkezeti tag nem vesz részt személyes közreműködéssel a Szövetkezetben.

A Szövetkezet a vállalkozási tevékenység eredményét részben felosztja a tagok között (a tag alapvető joga, hogy részesedjen a gazdálkodás eredményéből).

A Szövetkezetnek jelenleg Bárdudvarnok községen és a Máltai Szeretetszolgálaton kívül 16 természetes személy tagja van. Ebből

-          1 fő a jelenlegi polgármester,

-          4 fő a jelenlegi testület tagja,

-          3 fő egy képviselő-jelölt és családja,

-          1 fő egy volt önkormányzati alkalmazott (a volt pályázatíró), illetve

-          1 fő egy önkormányzati foglalkoztatott.

A szövetkezeti tagok titkos szavazással igazgató elnököt választanak (jelenleg a polgármestert), aki felett a munkáltatói jogokat Bárdudvarnok község által delegált tag gyakorolja (a dokumentumokból nem derül ki, hogy melyik tag látja el ezt a feladatot), aki az igazgató elnök és a Bárdudvarnoki Szociális Szövetkezet, illetve harmadik személyek közötti szerződéseket is aláírja (?).

Ha itt elvesztették a fonalat, akkor a hiba nem az Önök készülékében van…

Az egyetlen elérhető szerződést a falu és a Szövetkezet között (a Petörkei tavak haszonbérletéről) nem a Szövetkezet vezetője és a község vezetője írta alá (mivel ugyanaz a személy legalább egy szerződésben nem képviselhet két külön érdeket), de nem is a polgármester helyettese (ami a logikus lenne), hanem a képviselő-testület egy tagja, de testületi felhatalmazás nem lelhető fel. A 10 M Ft-os BM támogatásból vásárolt gépek szintén ingyenes haszonkölcsönbe kerületek a Szövetkezethez, de erről szerződés nem található, bár a képviselő-testület 2018. 08. 23-án felhatalmazta a polgármestert, hogy írja alá a haszonkölcsön szerződést az Önkormányzat és a Szövetkezet között, tehát a polgármester és a polgármester között.

Polgármester úr tájékoztatása szerint a Szövetkezet részben önköltségi áron, részben piaci alapon vállal munkát a falu részére. A gépek javíttatását, üzemanyag-ellátását a Szövetkezet mint kölcsönbevevő fedezi.

A 2018. évi adatok szerint a Szövetkezet jegyzett tőkéje 220.000.- Ft, aminek – tekintve a 16 tagot és 2 jogi személyt – 360.000.- Ft-nak kellene lennie (20.000.- Ft/tag). A 2018-as mérlegből az is kitűnik, hogy a Szövetkezet kiadásai magasabbak, mint a bevételei.

Érdekes adat, hogy míg 2017-ben 1 fő szellemi és 6 fő fizikai alkalmazottja volt a Szövetkezetnek, 2018-ban már 7 fő szellemi alkalmazott és 1 fő fizikai alkalmazott volt.

J a v a s l a t o m :

Mint fentebb írtam, a szociális szövetkezeti forma egy remek kitörési lehetőség lenne, ha azt máshogyan is használnánk:

A sok pénzbe kerülő, szakértelmet (1 fő szakértő nem elég), piaci felmérést, üzleti és gazdálkodási tervet igénylő, konkurenciával és alacsony fogyasztói igénnyel bíró halgazdálkodást át kellene gondolni, hogy nehogy ugyanolyan zsákutca legyen, mint az energianád, a vályogvetés, a drótfonás, a berkenye, a homoktövis, a birkászat.

Ehelyett a Szociális Szövetkezetet valóban nyitottá kellene tenni, bevonva a szállásadókat, őstermelőket, kistermelőket, piacosokat, húsfeldolgozókat, gombagyűjtőket, gyümölcs, illetve gyógy- és fűszernövény-termelőket. A szállásadókat és kistermelőket nem adóztatni kell, hanem tevékenységüket segíteni szükséges. Különböző ágazatokat kell létrehozni a felsoroltak alapján, a Szövetkezetnek őket kell összefognia, egy könyvelőt, bérszámfejtőt, takarítóbrigádot, sofőrt, stb. alkalmazva. Az Önkormányzatnak és a Szövetkezetnek pályáznia kell a szükséges eszközök, pl. buszok beszerzésére, amivel a turistákat szállítani lehet a szálláshely és a turisztikai látványosságok (épített emlékek, strand, erdőtúrák), valamint a gasztronómiai érdekességek (disznóvágás, birkasütés, Petörke-piac, stb.) között. A rendelkezésre álló természeti szépségek és a vállalkozók által megteremtett értékeket kell kihasználni, hiszen azok már megvannak, ezekbe még (már) pénzt sem kell fektetni. A vendég pedig olyan, hogyha a szép szállás mellé csomagban kap helyi pálinkát, feldolgozott helyi zöldséget, gyümölcsöt, minőségi húskészítményt, esetleg bio gyógynövényt, fűszereket, akkor azt meg fogja fizetni, mert otthon elmondhatja, hogy egy kis zselici faluban járt, ahol mindenféle helyi termékkel traktálták, amikből még haza is vihetett! Már meg van oldva a reggeli, amíg a Vendéglőt meg nem építjük.

A munkaerő alkalmazásáról nem is beszélve, és így már nem lenne irreális a továbbfoglalkozatási kötelezettség, hiszen takarítóra, karbantartóra, kertgondozóra, sofőrre, idegenvezetőre, túravezetőre, éttermi alkalmazottra (szakácsra, cukrászra, konyhalányra, pincérre) mindig szükség lenne.

És mindez nem kerül semmibe, a szakértelem megvan, a természeti értékek megvannak, az elinduláshoz semmilyen százmilliók nem kellenek. Természetesen igénybe kell venni a sok-sok támogatást a vidék- és falufejlesztésre, de úgy, hogy abból ne egy üres „szövetkezeti” bolt, illetve szép kilátó legyen, hanem valódi fejlesztés, a meglévő értékek kihasználása valósuljon meg. Ha csak a 100 millió forintos „Petörke Portéka és Szövetkezeti Bolt nyitása”, valamint a 114 millió forintos „ökoturisztikai fejlesztés” projekteket nézzük, 214 M Ft-ból itt egy jól működő kis édenkertet tudnánk létrehozni, vendéglővel, turistabuszokkal, kulturális és komolyzenei programokkal, kórusművek előadásával a gyönyörű műemlék-templomunkban, a szakrális turizmus fejlesztésével (amennyiben az Önkormányzat ezt pl. egy zárt strand kiépítésével segítené), színházzal a birkahodályban, könnyűzenei koncertekkel, a szennai átmenő-forgalom megállításával, motoros- és régiautós fesztiválok szervezésével, télen korcsolyapálya kiépítésével, disznóvágással, egyszóval igazi falusi turizmussal.

Mondhatjátok, hogy ez csak álmodozás, nem lehet, meg nincs pénz, meg az is elfogyott, de legalább ezeket közösen át kellene gondolni, és megpróbálni megvalósítani.

Ne csak irigyeljük Patcát, Szilvásszentmártont, Szennát, hanem tegyünk valamit azért, hogy Bárdudvarnok is rákerüljön a zselici turizmus térképére és ebből az itt lakók szintén nyerjenek, nemcsak anyagi, hanem szellemi és közösségi formában is.

1. Petörkei Rock Fesztivál

 

Meghívó!

Település-fejlesztés: a jővő útjai

A magasabb szintű szociális gondoskodás mellett a falu infrastrukturális fejlesztése a legfontosabb feladat, hiszen a fenntartható gazdálkodás kialakítása, a turizmus növelése, de még a közoktatási-köznevelési intézmények megtartása, vonzóbbá tétele is a település fejlődésének célját szolgálja.

A település-fejlesztésnek két egymással összefüggő, párhuzamos iránya van:

-        a nagyberuházások: árvízcsúcs-csökkentő – 207 M Ft, ökoturisztikai fejlesztés (ez talán a kilátó?) – 114 M Ft, Petörke Portéka és Szövetkezeti bolt – 100 M Ft, bölcsőde – 100 M Ft, új önkormányzati hivatal – 65-75 M Ft, illetve

-        az alapvető szolgáltatások: aszfaltos vagy köves út, gázcsatlakozás, egészséges ivóvízhálózat, csatorna vagy helyi szikkasztó, patakmeder-kotrás, temető-karbantartás, közösségi épületek megóvása, befejezése és hasznosítása, szelektív hulladékgyűjtés, buszmegállók, játszóterek kiépítése, fejlesztése.

A nagyberuházások esetében kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a kialakított létesítmények hogyan hasznosíthatók hosszútávon a falu érdekében, összhangban vannak-e egymással, vagy ezt hogyan lehet megteremteni (illeszkednek-e egy hosszútávú fejlesztési stratégiába), milyen fenntartási, karbantartási költségek keletkeznek, és, hogy a létesítményeket be is tudjuk-e fejezni. Erre azért van szükség, hogy átlássuk azt, hogy csak olyan projektekbe fogjunk bele (függetlenül az éppen felajánlott pályázati forrásoktól), amit végre is tudunk hajtani, és amik szorosan beilleszthetők a falu fejlődésének irányába. Magyarul, hogy:

ne csak belekapjunk az éppen kínálkozó lehetőségekbe, hanem legyen egy határozott irány, ami mentén haladunk, és amit elkezdünk, azt be is fejezzük, majd hasznosítani és fenntartani is tudjuk.

Alapvető szolgáltatások:

1.      Azt tudjuk, hogy aszfaltos út kiépítéséhez különleges pályázatra, illetve annak kiegészítésére van szükség, azonban jó minőségű köves utat az önkormányzatnak minden eszközével kötelessége létrehozni. 

      Nem maradhat fenn az az állapot, hogy mentő, tűzoltó téli vagy sáros időszakban nem tud egyes helyekre eljutni, 

       vagy, hogy a lakosoknak folyamatosan javíttatnia kell az autóit (Olajhegy, Csermány, Bánya Ófalu).

        2018-ban az önkormányzatnak 23 M Ft állt rendelkezésére az útfelújításokra.

A rendesen megépített köves út (tükör készítése, 2-3 réteg különböző méretű kő ledöngölése) már alkalmas lehet a hosszabb távú használatra, az utak karbantartására, téli takarítására. A meglévő aszfaltutakat is hó- és jégmentesíteni kell (pl. Felső-Dadán a 14 %-os emelkedőt), akár lakossági jelzésre (amikor erre szükség van).

2.      Egészséges ivóvízhez jutáshoz mindenkinek joga van. Olajhegyen, Dadán, Nagypusztán, Új-Zsippón ez kiemelt feladat kell, hogy legyen, Zsippón pedig meg kell oldani az önálló vízórák telepítését. A fúrt kutak vízminőségét be kell vizsgáltatni, amennyiben az nem megfelelő, akár kormányzati segítséget kell kérni, vagy pályázati forrást felkutatni a mélyebb fúrás érdekében. Bányán a szűrő cseréjéhez, karbantartásához szakembert kell alkalmazni. Csatorna kiépítése sajnos nem reális, de helyi bio-szikkasztók telepítése talán pályázati forrásból megoldható (főként a Petörke tavak környékén lenne erre szükség).

Nagypuszta esetében meg kell vizsgálni, hogy a település-rész mellett elhaladó gázvezeték csatlakoztatását milyen forrásból lehet megoldani.

3.      A patakmeder-kotrásokat önkormányzati forrásból el kell végezni (erre van gépállományunk), a medreket folyamatosan karban kell tartani, hiszen ezzel jóval nagyobb károkat előzünk meg, mint amibe a karbantartás kerül. A vis major forrás alkalmazása néha segítség lehet, csak éppen ez azon lakosokat nem vigasztalja, akik kárt szenvedtek. A magánterületek előtti árkok tisztítását a jegyzőnek rendszeresen ellenőriznie kell. (Ugyanez vonatkozik az elhanyagolt területek kaszálására, rendben tartására is.)

4.      Az önkormányzat kezelésében lévő területeket rendszeresen kaszálni, a belógó fákat metszeni kell, ennek elmulasztására nem indok, hogy a Szövetkezet tulajdonában lévő halastavak körüli karbantartásra fordítja a Szövetkezet a falu erőforrásait. Bárdudvarnok renden tartása az elsődleges, a vállalkozási tevékenység csak ezután következhet!

Amennyiben egy-egy közterület tisztítását a helyi polgárok összefogással, társadalmi munkával elvégzik, őket legalább minimális költség-térítéssel, de akár csak jó szóval (egy Köszönöm!-mel) támogatni kell.

5.      Bárdudvarnok 42 buszmegálló hellyel rendelkezik, de legalább 6 helyen egyáltalán nincs fedett várakozási hely, sokhelyütt pedig majdnem összedőlnek a fedett megállók (nem beszélve arról, hogy általában az út mindkét oldalára célszerű megállót építeni, hiszen az utasok is két irányban szeretnének haladni, illetve előtte várakozni). Semmi nem indokolja a látványberuházásokat addig, amíg máshol a kisgyerekek esőben, szélben, hóban kénytelenek várakozni. Nagyon jó, hogy Kis-Olajhegy végre buszmegállót kap, de az erre vonatkozó döntést, illetve ennek költségeit közzé kell tenni és meg kell indokolni. Amennyiben rajtam múlik, az nem lesz elképzelhető, hogy Nagypusztán, Csermányban, Nagy-Olajegyen nincs fedett buszmegálló, máshol pedig kétszeres-háromszoros árat fizetünk ki. (A bárdi alsó, a dadai, a lipótfai, a szenbéki, az új-zsippói, a bányai megállókat pedig fel kell újítani.) Az olyan helyeken, ahol van alap (pl. járdasziget), a fedett várakozóhely kialakítása minimális költségráfordítással megoldható!

6.      A temetőket, az azokhoz vezető utakat karban kell tartani. Elhunyt szeretteink végső nyughelyének rendje nem lehet pénzkérdés (és azért ez nem oly költség-igényes, sokszor a jóakarat is elég…) A csermányi harang sorsával, megóvásával szintén foglalkozni kell, ez megint csak a törődésen múlik. A ravatalozóra benyújtott pályázati anyagot közzé kell tenni.

7.      Játszóterek létesítése, a meglévők karbantartása önkormányzati feladat. A játszótér nemcsak a gyerekeknek fontos, hanem a szülőknek is találkozási pontot, beszélgetési lehetőséget biztosít, hogy a kisgyermekes anyák és apák egymással is társaloghassanak, elősegítve ezzel a közösségi élet fejlődését. A szükséges források pályázatokból előteremthetők, de sok helyütt (pl. Bányán) elég lett volna minimális önkormányzati támogatás a megfelelő ingatlan jogi helyzetének rendezésére. Ahogy Lipótfán a helyi lakosok munkájával épült játszótér, úgy ugyanez Bányán is megvalósulhatott volna, ha az önkormányzat tesz valamit a tulajdonviszonyok rendezésére, hiszen a területet és a munkát is a helyiek felajánlották. A bárdi játszótér szépítése az iskolát is segítené, főleg, ameddig a tornaterem lezárva van (de legalább az ivókutat meg kellene nyitni).

8.      Közösségi épületeink, épített emlékeink megóvása a falu egészének érdekét szolgálják! A köztéri szobrok, keresztek számbavételi, nyilvántartása, tervezett karbantartása és megóvása nemcsak közös ügyünk, hanem múltunk megtartásának is záloga. A pusztulóban lévő épületek (pl. a Petörke-vendéglő, a volt református iskola, a bányai Klebelsberg-iskola) múltunk – és jövőnk – egy-egy darabját képezik, ezeket elhanyagolni, az enyészetnek adni nemcsak hiba, de utódaink ellen elkövetett bűn is. Tudom, hogy még az állagmegóvás is iszonyú összeget emészthet fel, de ezt minél tovább halogatjuk, annál többe fog kerülni. Meg kell találni az értelmes felújítás módját, annak forrását, de ez nem lehetetlen, csak legalább foglalkozni kell a hasznosítás lehetőségével (ahogy pl. önerőből alakították ki az edzőtermet a szenbéki épület egy részében – a hasonló kezdeményezések támogatására pedig lehet pályázati forrást találni!).

A Faluház befejezésére is lett volna forrás, ennek véghezvitele kiemelt feladat, hiszen az eleve többfunkciósra tervezett épület egészének hasznosítása az egész falu érdeke!

9.      Minél több helyre kell szelektív hulladékgyűjtőket telepíteni, ahol a kihelyezett konténerek száma nem elegendő, oda újabbakat kell rakni. Amennyiben egy központi önkormányzati helyre (pl. a fűrésztelep háromszögébe) fém hulladékgyűjtő ládát vagy zsákot (fémdobozoknak) helyeznénk ki, ebből még minimális bevétel is keletkezhetne. A helyi kezdeményezésű szemétszedéseket szintén bátorítani, legalább szervezéssel segíteni kell!

10.  A helyi vállalkozók támogatása a nem kihasznált önkormányzati épületek hasznosításával (pl. inkubátor-ház, bérbeadás) – természetesen nyílt, megpályáztatott módon – forrása lehet a település-fejlesztésnek. A helyi iparűzési adó mértékének közös, a helyi vállalkozókkal együttesen kialakított megállapítása szintén komoly bevétel-növekedést eredményezhet, amennyiben erre van az önkormányzattól tárgyaló- és fogadókészség. Egy ATM kiépítése az önkormányzat épületében (pl. a megújított Faluházban) szintén elősegítheti a település fejlődését, a lakos komfortérzetének növelését.

11.  A tartályos biogáz telepítése a cukorgyárból, a zöldhulladék tényleges ledarálása (és nem kidobása), esetleges brikettesítése (pellet-készítés), a melegvíz-forrás bevizsgálása, a fatelepítés a Bárd utcában, a Marófai tó hasznosítása és az esetleges bio-szikkasztók megvalósítása a „Környezetvédelmi javaslatok” témakörében kerül részletesebb kibontásra, amihez ezúton kérek segítséget a falu szakértő lakosaitól!

Nyilvánosság: amiről jogunk van tudni! 

Egy közösség életében, fejlődésében kiemelt szerepet játszik az alábbi folyamat:

-        a közérdekű adatok, információk áramlása,

-        a tervek kialakítása, átbeszélése,

-        az ebből fakadó javaslatok megvitatása,

-        a döntések közzététele,

-        majd azok hatásainak közös értékelése.

Értelemszerűen ez nem vonatkozhat a napi döntésekre, de a nagy horderejű fejlesztéseknél, beruházásoknál, melyek a falu egészét és annak jövőjét érintik, célszerű közösségi egyeztetést lefolytatni. Erre azért is van szükség, hogy minél több, tudással, tapasztalattal rendelkező itt élőt be tudjunk vonni, véleményt, segítséget kérhessünk, illetve, hogy a megteremtett értékeket, az eredményt minél nagyobb számban mondhassuk magunkénak. Természetesen a döntéseket a képviselő-testület és annak vezetője hozza meg, de nem mindegy, hogy hányan és milyen lelkesedéssel segítik a döntés-előkészítést, esetleg a megvalósítást (a közösségi összefogásra számos példa akad a faluban).

A nyilvánosság eszközei az interneten (a falu honlapján), illetve a hirdetőtáblákon közétett tájékoztatások (ezek nem kerülnek semmibe), valamint az internetes felületeken és a falugyűléseken lefolytatott beszélgetések, viták. (Az évenként egyszer megtartott közmeghallgatás a törvényi minimum, azt semmi nem zárja ki, hogy a képviselő-testület, vagy annak tagjai ennél több gyűlést, beszélgetést kezdeményezzenek, akár az esetleg csak egy település-részt érintő kérdésekben a helyszínen, kihelyezett ülés formájában.)

A hirdetőtáblákat a település-részeken föl kell újítani (sok helyen csak egy pár lógó deszka van), és ezeket a legfontosabb közérdekű hírek kifüggesztésével újra be kell vonni az információ-áramlásba, hiszen többen csak így tudnak tájékozódni. A híreket mindenkihez el kell juttatni, függetlenül attól, hogy van-e internet hozzáférése, vagy sem. A buszmegállóknál kirakott tájékoztatókat várakozás közben el lehet olvasni, meg lehet vitatni.

Jó lenne megfontolni, hogy van-e igény egy egyszerű kivitelű havi kiadmány szerkesztésének és terjesztésének (pl. „A Bárd hangja” néven, erre lehetne megint iskolai és faluban meghirdetett egyszerű pályázatot kiírni), ami tartalmazná az orvosi helyettesítést, önkormányzati szünetet, a kulturális programokat, a testületi ülések témaköreit s egyéb aktuális híreket, esetleg verseket, rajzokat, iskolai pályaműveket, vagy kis írásokat a falu történelméről, múltjáról. Nem kell színes, szélesvásznú újságra gondolni, csak olyanra, amit nemcsak az idősek, hanem a mai rohanó világban a fiatalabbak is szívesen várnának, kézbefognának. Ha csak az érdeklődők fele hajlandó lenne erre áldozni havi párszáz forintot, már mindenkihez el tudnánk juttatni, ezzel is elősegítve egymás megismerését, a közösségi élet kialakítását (és szerintem lennének olyanok, akik ezt ráérő idejükben szívesen elkészítenék, szerkesztenék).

A legfőbb információ-forrás azonban nyilván az internet, ezen belül is a falu honlapja. Ezen a felületen – alapszolgáltatásként – naprakészen, kereshetően (nem ömlesztve, hanem külön „fülben”) fel kell tüntetni az alábbiakat:

-        a beadott és megnyert pályázatokat, a támogatások részletes feltételeit,

-        az elkészített terveket,

-        a képviselő-testületi és bizottsági ülések meghirdetését (legalább a szükséges 5 napos határidő betartásával), az ülések jegyzőkönyveit (legkésőbb 2 héten belül),

-        a bizottsági, valamint zárt üléseken hozott döntéseket (ez egyébként törvényi kötelezettség),

-        az elvégzendő munkák meghirdetését,

-        a kötelezően kialakítandó Gazdasági Programot, valamint ennek végrehajtásának lépéseit, nehézségeit és eredményeit,

-        a Zselici Szociális Alapszolgáltatási Központ által nyújtott lehetőségeket,

-        az elkészített felméréseket (pl. bölcsőde-igény, korosztályi kimutatás), stb.

Ezeken túl, kiegészítő szolgáltatásként (megint nem kerülne semmibe), fel kellene tenni

-        a faluban működő egyesületek, alapítványok tevékenységét, adószámát a támogatások érdekében,

-        a pályázat-figyelés eredményeit, beleértve a civileknek, gazdálkodóknak szóló pályázatokat,

-        a helyi vállalkozók, kistermelők, szállásadók elérhetőségeit,

-        a fiatal vállalkozók támogatási lehetőségeit (pl. inkubátor-ház),

-        legalább minimális, angol nyelvű ismertetőt a faluról, programokról, adózási kötelezettségről (angol nyelvű nyomtatványokkal), fordítást a közérdekű információkról (víz, villany, stb.).

A kiemelt eseményeket (falunap, szüret, kulturális hét, közmeghallgatás, gyerekeket érintő programok, stb.) 2 héttel előre meg kell hirdetni, és nemcsak a honlapon, hanem a hirdetőtáblákon is. A támogatások igénylésének lehetőségét szintén mindenkihez el kell juttatni. A képviselő-testületi ülések végén lehetővé kell tenni, hogy a megjelent érdeklődők kérdezhessenek, hiszen ezzel nemcsak a polgárok információhoz jutását könnyítjük meg, hanem az önkormányzatot is tehermentesítjük.

A gyors információ-áramlás érdekében alkalmazni kell a XXI. sz-i technikai vívmányokat, pl. a közösségi médiát. Az önkormányzatnak legyen közösségi, internet-alapú elérhetősége, mivel ez szintúgy megkönnyíti a kérdések, nehézségek eljuttatását az illetékesekhez, anélkül, hogy minden ügyben be kelljen utazni a Hivatalba.

A felvetett kérdésekre, problémákra minél hamarabb reagálni kell, választ kell adni. Az is válasz, hogy most erre nincs pénz, de fontos, közérdekű a felvetés, akkor azt be kell illeszteni a tervekbe.

Az itt élőket a közösség ügyeiről rendszeresen tájékoztatni kell,

nem a polgároknak kell érdeklődniük, hogy történt-e előrelépés az ügyben. Nem fogadható el az a válasz, hogy „Miért nem kérdezel?”, vagy, hogy „Kérdezzél, mielőtt írsz valamit!”. Az önkormányzat azért van, hogy szervezze, menedzselje a falu életét a lakosok érdekében, és erről rendszeresen (nem évente egyszer) be is számoljon.

Ha a vezetés, az államigazgatás felnőttként kezeli polgárait és tájékoztatja őket a helyi döntés hátteréről, az elbírálás szempontjairól, arról pl., hogy a buszmegálló vagy az út most itt fog épülni és nem amott, és azért, mert itt pl. 5 gyerek van, amott meg 4, akkor ezt mindenki meg fogja érteni. Ehhez persze azt is közölni kell, hogy a megépítés mennyibe kerül, és mikor lesz a következő, meg az azutáni megálló (út, stb.) megépítve. Mindenki tudja, hogy limitáltak a források, hogy nem lehet egyszerre mindent megvalósítani, hogy fel kell állítani egy sorrendet, de ha ez tervezett, előre átgondolt és nyilvánosan megvitatott, akkor a döntés már sokkal inkább elfogadható.

Ez az alapja az átláthatóságnak, számon kérhetőségnek, egyszóval a nyilvánosságnak.

Kiemeltnek tekintem ezen célok megvalósítását!

Közoktatási-köznevelési javaslatok, az intézmények jövőképe

(ellentétben a közönyoktatással és a közneveletlenséggel)

A bölcsőde, óvoda, iskola kiépítése, működtetése és fejlesztése közös ügyünk, függetlenül attól, hogy jár-e oda gyermekünk vagy sem, hiszen, ahogy számos falubéli megfogalmazta, „az a település, ahol nincs iskola, előbb-utóbb megszűnik létezni”. Ez nagyon igaz, ezért mindent meg kell tennünk, hogy jól és biztosan működő, fenntartható és fejlődő köznevelési-közoktatási rendszerünk legyen, ami legalább a gyerekek 10 éves koráig lehetővé teszi, hogy itt, a faluban tanuljanak. Ezzel nemcsak a szülők, nagyszülők tehermentesítését (egyszerűbb, jobban megoldható közlekedés, szállítás) segítjük elő, de a kialakuló szoros kapcsolatok a falu megtartóerejét is növelik, nem beszélve a kisközösség felépítésének, fejlődésének lehetőségéről.

Amennyiben Bárdudvarnokon ki lehet építeni a bölcsőde-óvoda-iskola biztosan működő rendszerét, és mindezt jó színvonalon, akkor a közeli nagyváros elszívó ereje is kisebb lesz, és ebből a falunak a fentebb említett „megtartó erő” mellett anyagi haszna is keletkezik, akár a helyi munkaerő alkalmazásából, akár egy jó hírnevű oktatási-nevelési együttes „bevonzásából” (ismertség, látogatottság, fogyasztás, végső soron letelepedés).

Mindezekért azonban nemcsak a falu lakosságának, hanem – elsősorban – az önkormányzatnak kell tennie.

1.      Az Iskola

Az iskola fejlődésének, fejlesztésének 3 lehetséges iránya van. Meglátásom szerint, ha mindhármat egyszerre, párhuzamosan alkalmazzuk, akkor valósíthatók meg a fenti célok. E három irány: a gyermeklétszám növelése, az anyagi biztonság megteremtése, illetve, az iskola szerves beillesztése a falu életébe. Ezen irányok, célok megvalósítása csak párhuzamosan, egymással összefüggésben tehetők meg:

Ha az iskolát nem „idegen testként”, a KLIK „telephelyeként” kezeljük, hanem a falu olyan részeként, ami utódainkat nemcsak tanítja, de neveli, nemcsak neveli, de értékeinket, felhalmozott tapasztalatainkat és életformánkat, gyökereinket és kultúránkat (történetünket, verseinket, környezetünket) megőrzi, akkor a szülők is nagyobb számban íratják ide gyermekeiket. Ha az iskola épületének, felszerelésének megóvására, fejlesztésére költünk, az megint csak több szülőt, gyermeket fog vonzani. Ha több gyerek jár az iskolába, akkor magasabb normatívát kapunk, több támogatást tudunk szerezni. Ha több támogatást tudunk megnyerni (legyen az alapítványi, állami, egyházi vagy önkormányzati), akkor több gyereket tudunk „bevonzani”, és több esélyünk lesz arra, hogy a gyerekek ittmaradnak, vagy majd visszajönnek, ami idős korunkra nekünk is nagyobb támogatást jelent majd, és a falu nemhogy nem hal ki, hanem fejlődni, virágozni fog, nemcsak rövid, de hosszútávon is.

a)      A gyermeklétszám növelése

A fent említett kört valahol el kell kezdeni, és erre remek lehetőség lett volna (vagy: remek lehetőség lesz) a kadarkúti jelentkezők „befogadása”. Mivel Kadarkút vonzáskörzete igen nagy, számos szülőben felmerült az igény, hogy egy kisebb, családias hangulatú iskolába járassák a gyerekeiket. Ennek elutasítására nem megfelelő indok az, hogy a szállítást nem tudjuk megoldani, hiszen Nagypusztától Kadarkút mindössze 5 kilométer. Ha több falubuszt tudunk beszerezni és több falugondnokot alkalmazni (márpedig tudunk), akkor ez a kétszer 5 km plusz költség bőven be fogja hozni az árát. Addig is, ha van kísérő szülő, vagy más felnőtt, akkor akár a helyközi járattal is behozhatók a kadarkúti gyerekek. Amennyiben 5-10 fővel növelni tudjuk az iskola létszámát, már nem billegne az intézmény minden évben annak a határán, hogy lesz-e vagy sem, és ez sok helyi szülő döntését is elősegítené.

A szülők döntését nagymértékben befolyásolhatja, ha legalább megvizsgálnánk, hogy felső tagozat létesítésére van-e valamilyen lehetőség a későbbiekben.

b)     Anyagi biztonság

Mindannyian tudjuk, hogy a KLIK-től való függés nem igazán garanciája annak, hogy a mi kis falusi, családias és értékteremtő iskolánk megmaradhat. Erre jó (illetve, rossz) példa a tornaterem lezárása, a tető felújítása körüli „labdázás”: mivel az iskola fele részben az önkormányzaté, fele részben a KLIK-é, esetleg évekig várhatunk arra, hogy a javításra pénzt kapunk, hacsak az önkormányzat ezt nem vállalja be (akkor viszont mi a szerepe a KLIK-nek mint fenntartónak?). El lehet lenni ebben a helyzetben, csak éppen a gyerekek majd az aulában tornáznak, vagy kint, a havon, de legalább edzettek lesznek….

Ezen körülmények közepette erősen el kell gondolkodni azon, hogy az milyen más fenntartási formák lehetségesek. Az egyik megoldás az alapítványi forma, ami, ha jól működik, sok tehetős Kaposvár környéki szülőt vonzana, de ehhez komoly magántőke kell, másrészt pedig azt feltétlenül biztosítani kell, hogy a helyi gyerekek ingyenesen járhassanak az iskolába. Ez nem kérdés, olyan helyzet nem állhat elő, hogy az itt élőknek ne biztosítsunk bármilyen magas színvonalú, de ingyenes oktatási lehetőséget. A másik lehetőség az egyházi fenntartás, ami, ha megfelelő önkormányzati (lakossági) ellenőrzési, beleszólási joggal párosul, akkor garanciát nyújthat arra, hogy minden szülő – felekezethez való tartozástól, vagy vallási meggyőződéstől függetlenül – megtalálja a gyermeke számára a békés, alapvető emberi értékekre építő és magas színvonalú oktatási formát. Tudom, hogy a jelenlegi faluvezetés álláspontja az, hogy az egyházak bevonása nem lehetséges, de énszerintem a jogszabályi környezet ezt lehetővé teszi, hangsúlyozom, a megfelelő garanciák biztosításával.

Álláspontom szerint, ha az iskola fennmaradása a kérdés, akkor minden lehetőséget meg kell vizsgálni, semmire nem mondhatjuk azt, hogy „nem”, hiszen ebben az esetben is a falu fejlődéséről, megmaradásáról van szó. Értelemszerűen, az új önkormányzatnak biztosítania kell azt, hogy ami már jól működik, az megmaradjon, és hogy első sorban a helyben fellelhető oktatási kapacitások kerüljenek hasznosításra (magyarul: a már bevált pedagógusi kart meg kell tartani, illetve, a faluban fellelhető, már bizonyítottan alkalmas tanárokat kell első sorban alkalmazni – hiszen ki ismerheti jobban gyermekeinket, szüleiket és az ő igényeiket, mint az itt élő pedagógusok).

c)      Az iskola beilleszkedése a falu életébe

Akár tetszik, akár nem, az iskola nemcsak szerves része, hanem egyik legfontosabb része is a falu életének, hiszen itt reprodukáljuk önmagunkat és az általunk megszerzett tudásanyagot. Ennek mind anyagilag, mind erkölcsileg meg kell mutatkoznia, ha szegény az önkormányzat, akkor is, mivel az erkölcsi támogatás, a szeretet nem kerül pénzbe. Lehet, hogy mi nem tudunk drága tolltartót ajándékozni, de az önkormányzat megjelenése az iskola életében (pl. évnyitó, ünnepségek), illetve az iskola részvétele a falu ünnepein, évszakhoz vagy eseményekhez kapcsolódó programjain nem kerül pénzbe, és ennek semmilyen személyes ellenérzés nem lehet akadálya.

A falunak (és annak önkormányzatának) minden lehetséges eszközével támogatnia kell az iskolát, és fordítva is, az iskolának elől kell járnia a falu programjainak szervezésében, a gyerekek bevonásában. Ez nem kerül pénzbe, csak jóakaratba: példának okáért, ha a falunak van homoktövis szörpje, azt miért nem lehet a gyerekeknek tízóraiként ingyenesen nyújtani? Milyen vonzereje, „hírértéke” lenne annak, hogy a bárdudvarnoki iskolában ilyen tízórait, egészséges innivalót kapnak a gyerekek? A falu jelképének, jelmondatának meghatározására kiírandó pályázatának legyen iskolai kategóriája, az ott elkészült pályaműveket ismerjük el, állítsuk ki, szerényen díjazzuk (akár csak erkölcsileg), ami már elősegítené az együttműködést, a falu ifjú polgárainak részvételét a fontos ügyekben.

2.      Az óvoda

A Mesepalota óvodáról nem kell sokat írni, hiszen ez az egyetlen közintézményünk, ami mindenki megelégedésére működik. Itt csak a finanszírozás jelent gondot, amióta 2018-ban állami döntéssel egy tollvonással megszüntették az addig jól működő egységes óvoda-bölcsődét.

Azóta a kétcsoportos, 50 férőhelyes óvoda központi normatíváját az önkormányzatnak ki kell pótolnia, hogy a működőképességet fenn lehessen tartani. Az egyetlen hiányosság a rendszeres fluktuáció, az óvónőket nem tudjuk megtartani, jelenleg is pályázat van kiírva a betöltetlen pedagógusi állásra.

3.      Az új bölcsőde

Bölcsődére szüksége van a falunak, azért, hogy a teljes vertikumú szolgáltatást tudja nyújtani az alsó tagozatig bezárólag, ami nagyban elősegítheti, hogy a gyerekek itt maradjanak. Hiszen ha van bölcsőde, óvodába is ide fognak járni, illetve, ha iskolát sikerül fejleszteni, akkor a szülők remélhetőleg a bárdudvarnoki iskolát fogják választani, így a kicsik a már megismert és megszeretett csoporttársaikkal együtt tudják az első osztályt megkezdeni.

A pályázati kiírás szerinti „Mini bölcsőde” megépítését egy eredetileg 50 millió forintos (+ 2,6 M Ft önerő), majd 75 millió forintos (+ 3,9 M Ft önerő), illetve a jelenlegi terv szerint ennél magasabb összegű (pontos adatot nem tudok) állami pályázat biztosíthatja, ami viszont csak maximum 6 gyermek ellátását fogja lehetővé tenni. (A „mini bölcsőde” méretét tekintve egy családi napközi.) Számomra nem világos, hogy miért ilyen alacsony a befogadási létszám egy ennyi pénzért építendő bölcsődébe, de azt sem tudom persze, hogy hány szülő venné ezt igénybe. 2019. márciusában az önkormányzat készített egy felmérést, de ennek az eredménye megint nem lett közzétéve. A pályázat jelenleg elbírálás alatt van.

Mivel a felmérés eredménye nem ismert, lehet, hogy 6 gyermek ellátása elégséges, bár az én meglátásom szerint ennél – szerencsére – sokkal több bölcsődéskorú gyermek van a faluban. Ha igen, akkor az komoly nehézséget fog okozni, hogy melyik 6 gyereket veszik fel a bölcsődébe, ez mitől vagy kitől fog függeni, ki fog dönteni.

E komoly kérdéstől függetlenül, az alábbiakat is meg kell határozni, illetve figyelembe kell venni az építésnél, valamint a fenntarthatóság vonatkozásában:

-       az eredetileg 650.000 Ft-ért elkészített (pontos adat nem ismert) terv valóban kivitelezhető lesz-e a rendelkezésre álló összegből,

-       a terv alapján bővíthető lesz-e a bölcsőde, ha 6 gyereknél többet szeretnének a szülők beírtatni, és szükség esetén ezt a bővítést ki fogja finanszírozni,

-       az épület fűtésére, karbantartására lesz-e az önkormányzatnak forrása,

-       fogunk-e tudni legalább 2 fő kisgyermeknevelőt és 1 fő bölcsődei dajkát felvenni, az ő fizetésük biztosítva lesz-e, az állami normatív támogatás mire lesz elegendő (tekintve, hogy az óvoda is nevelői létszámhiánnyal küzd),

-       az óvodával ellentétben a bölcsődében térítési díjat kell fizetni. Ezt átvállalja-e az önkormányzat?

A bölcsőde felépítéséhez szükséges telket az önkormányzat megvásárolta 2,5 M Ft-ért (Olga néni telkét), a polgármester pedig tájékoztatta a képviselő-testületet, hogy a tervezési folyamat összefogását, koordinálását saját maga és a tervező végzi.

Találkozzunk, beszélgessünk!

Közbiztonság javítása, avagy hogyan vigyázzunk egymásra?

A közbiztonság javítása alatt értem a közlekedés- és forgalombiztonság, valamint a vagyonbiztonság fejlesztését. Gyermekeinket, az időseket, illetve magunkat és értékeinket sok esetben egyszerűen csak jól megszervezett összefogással, máshol kevés befektetéssel, bizonyos ügyekbe pedig valóban csak komoly beruházással (pl. forgalomlassító járdaszigetek) tudjuk megvédeni. Tudom, hogy az elmúlt években számos próbálkozás történt pl. a gyalogátkelőhelyek kialakítására, illetve forgalomfigyelő kamerákat sikerült is beszerezni, de az új önkormányzatnak akad még azért feladata ezen a téren.

1.     Forgalombiztonság

-          Forgalomlassítás az egyes település-részeken (pl. Zsippó, Lipótfa, Petörke – Szenna útvonal): sebességkorlátozó táblák újbóli kihelyezése, ahol nincs tömegközlekedés, ott „fekvőrendőrök” telepítése.

-          Napelemes sebességjelző panelek telepítése a 610-es úton (Bárdibükk, Szendpuszta, Csermány, Nagypuszta vonalon).

-          Teherautó- és kamionkorlátozás és annak betartatása a Szenna – Petörke vonalon, a Bárd utcában, illetve a zsippói fahídon: az útvonal-tervező szolgáltatókkal hivatalos kapcsolat-felvétel, az „eltévedt” kamionforgalom megszüntetése, akár fokozott rendőri intézkedéssel. A zsippói hídon súlykorlátozás vagy forgalom-szűkítés bevezetése szükséges, a helyi gazdálkodókkal történő egyeztetéssel, számukra alternatív útvonal kidolgozásával.

-          Forgalombiztonsági tükör kihelyezése Bárdon, az óvodai kereszteződésnél.

2.     Közlekedésbiztonság

-          A főúton, a buszmegállónál újra „neki kell futni” a forgalomlassító sziget, illetve a közúti gyalogátkelőhely kialakításának: értem, hogy drága, meg nem lehet, de azért az elég különleges helyzet, hogy a falu területén (a főút mentén) egyetlen „zebra” sincs, biztonságosan átkelni nem lehet. Legalább egy tervet, szakvéleményt be kell szerezni, hogy miért nem, és, hogy mi a kivitelezhető megoldás.

-          Csak részben biztonsági kérdés, de a közlekedéshez kapcsolódóan meg kell említeni a buszmegállók kérdését (a Település-fejlesztési javaslatok egy pontja lesz): egyetlen település-részt sem lehet buszmegálló nélkül hagyni, legalább a gyerekeket ne tegyük ki annak, hogy esőben, szélben várakozzanak.

-          A Kaposvári Rendőrkapitányságot (Kadarkúti Rendőrőrsöt) fel kell kérni, hogy ne csak Bárdibükkben, hanem esetenként Szendpusztánál és Nagypusztánál is ellenőrizzék a sebességkorlátozás betartását.

3.     Közbiztonság, vagyonbiztonság

-          A már telepített köztéri kamerák esetében meg kell nézni, hogy milyen képet vesznek fel éjszaka, a rendszámot felismerik-e, hogy tudjuk, hogy mire számíthatunk (pl. le kell-e írnunk a gyanús rendszámot, vagy bízhatunk benne, hogy a kamera felveszi).

-          Célszerű lenne együttműködési megállapodást kötni a Kaposvári Rendőrkapitánysággal, a gyors információ-áramlás érdekében: mi is tudjuk, hogy hova lehet elküldeni a jelzéseinket, illetve a rendőrség is adjon szükség esetén tájékoztatást (az évente egyszeri beszámoló a közmeghallgatáson nem elég).

-          A helyi Polgárőrség létszámát bővíteni lehet oly módon, hogy az egyes település-részi polgárőrök a saját falujukban teljesítenének 2-3 órás szolgálatot. Ebben az esetben nem kellene annyit autózni, illetve hatékonyabb lenne, mivel nem lenne „holtidő” a település-részek közötti közlekedéssel, nem kellene bemenni a központi helyre, stb. Ha ezek a kis csoportok tartják is egymással a kapcsolatot, akkor Bárdudvarnok egészét le tudnánk fedni, nem túl nagy energia-befektetéssel.

-          Ha egy-egy lakos csak a háza elé áll ki pár órára éjszaka és megfigyeli a gyanús mozgásokat, rendszámokat, és erről szól a többieknek, már jóval nagyobb biztonságot tudunk teremteni.

-          A fentiek megvalósítása érdekében létre lehetne hozni egy zárt facebook-csoportot vagy e-mail levelezést, hogy egymást gyorsan és biztonságosan értesíteni tudjuk. Erre a helyre felrakhatnánk a fontos telefonszámokat (kadarkúti járőrautó, egymás telefonszámai, hívhatóság, stb.), valamint a gyanús mozgásokat, hogy tudjuk, mire kell figyelni.

-          Az összefogást, a közérdekű telefonszámokat a falun belül minél több helyen publikálni kell (információ-áramlás), hogy mindenki tudja, hova lehet fordulni szükség esetén, és ez már maga is elrettentő hatással bírhat.

Összefogással, egymás segítségével, minimális szervezéssel meg tudjuk védeni magunkat és szeretteinket, úgy is, hogy ez nem kerül feltétlenül pénzbe, csak egy kis önkéntes munkába (és minél többen vagyunk hajlandóak szabadidőnk egy részéről lemondani, annál egyszerűbb a feladat megoldása!).